Irodalmi nagyjaink nyomában Székelyföldön és a fővárosban.

Határtalanul! 2019.március 18 – április 05.
Csíkszereda – Budapest
Márton Áron Gimnázium – BGSzC Budai Középiskolája

Előkészítő óra a Budaiban!

Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai Budapesten

Márton Áron Gimnázium

Végre Budapesten – 2.nap “Ismerkedés”

A hétfői utazás után nem túl kipihenten ébredtünk, de a reggeli után már vidámabban indultunk neki az egésznapos programnak. Miután találkoztunk az itteni iskola tanáraival, akik egyben az idegenvezetőink is voltak, felvett minket a busz, és elindultunk a Budai Várban található Országos Széchenyi Könyvtárba. A rövidre ígért útból a városi dugó miatt egy óra lett, de szerencsére a könyvtárban megvártak minket.

Budai Várban

A könyvtárban megnézhettük Széchenyi magángyűjteményét, rengeteg történetet mesélt az idegenvezető a Könyvtár múltjáról, láttunk minikönyveket, és könyvliftet is.

A körülbelül egy órás program után átsétáltunk az Erzsébet hídon át Pestre, hogy bemehessünk az Ady Endre emlékmúzeumba. Sajnos a múzeum, amitől mindenki várta, hogy érdekességet hall Ady és Csinszka életéről, zárva volt, így csak a környéket fedeztük fel.

Ezután elindultunk a partneriskolába vissza Budára, a Budai Középiskolába, hogy végre találkozzunk ottani diáktársainkkal. Az magyar diákok röviden bemutatták az iskola nyújtotta képzéseket, majd körbevittek minket az épületben. Nekem legjobban az esernyős folyosó tetszett, mert nagyon egyedi díszítési ötletnek gondolom.

Ezután ismét felültünk a buszra, és a Sziklakórházhoz mentünk. Ez egy olyan múzeum, ami a föld alatt van, a II. világháború és az 1956-os forradalom idején kórházként, majd atombunkerként működött, de ma már csak a látogatóknak üzemel. Itt megtudtuk, hogy a II. világháború alatt itt látták el sérülteket, és rettentően túlzsúfolt volt. Hogy még jobban értsük, miről van szó, viaszbábuk voltak kirakva, amit én nagyon morbidnak találtam. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez egy remek program volt, érdekes volt az idegenvezetés, és sok dolgot megtudtam.

A második délutáni program a Fiumei úti sírkert volt, ahol híres magyar – főként 19. századi –  emberek vannak eltemetve. Hideg volt, és nagyon sokat sétáltunk a temetőben, de láttuk Kossuth Lajos, Arany János, József Attila, Ady Endre, Blaha Lujza és még sok más író, költő és tudós sírját. Az idegenvezető mindent meg akart mutatni, ezért majdnem három órán keresztül mentünk vele, a végén már majdnem mindenki át volt fagyva.

Arany János sírjánál
József Attila sírja körül
Kossuth mauzóleum
Kossuth sírja

Végül visszaértünk a szállásra, ahol vacsoráztunk, aztán teljesen bejártuk a kerületet, ahol a hostelünk volt. Budapest este nagyon hangulatos, és jól éreztem magam a városban.

3.nap – “Akkor túrázzunk”

Kirándulásunk 3. Budapesten töltött napja volt a “túranap”. Mint az előző nap is, jó kiadós reggelivel kezdtük a napot, figyeltünk arra, hogy a strapás program előtt mindannyian bőségesen reggelizzünk. Izgatottan vártuk a mai túrát, mivel azt hallottuk, hogy a Budai-hegyből gyönyörű kilátás nyílik egész Budapestre. A buszunk 9 órakor érkezett meg a Normafához, ahol a budapesti testvériskola diákjai és egy tanárnőjük már várt ránk.

Egy nagy sétát tettünk a Normafától az Erzsébet kilátóig, majd onnan egészen a Hűvös-völgyig. Az időjárás kedvező volt számunkra, hiszen az első naphoz képest már jóval szebb időnk volt. (Az előző nap annyira örültünk a napsütésnek, hogy nem hittük el, hogy a szép idő ellenére bizony még kell a vastagabb öltözet). Nem éreztük annyira fárasztónak a túrát, az utána következő programon már jóval több energiára volt szükségünk.

Erzsébet-kilátó
Makovecz-kilátó

Ahogy visszaértünk a városba, ellátogattunk a Budai várnegyedbe, Budapest I. kerületébe, ahol körülnéztünk. Különösen tetszett, a stílusirányzat, az egész helynek a hangulata. A Mátyás templom lett a kedvencem, gyönyörű volt.

Ezután követően utunk a Bazilikához vezetett, viszont őszintén megmondva, gyönyörű volt, de már nem volt energiánk csodálkozni – pedig lett volna min. De mi inkább a kinti padokon való pihenést részesítettük előnyben.

A napot a WestEnd bevásárlóközpontba zártuk, ahol mindenki kedvére vásárolhatott emléktárgyakat, nézelődhetett, meghatározott ideig. Már nagyon vártuk ezt a lehetőséget, hiszen ritkán jutunk el ilyen helyre.

Visszagondolva, a túra nem Hűvösvölgynél fejeződött be – ahogy azt mi gondoltuk – egész nap gyalog közlekedtünk, mindössze egyszer használtunk közlekedési eszközt, viszont minden fáradtságot, minden “nemakarokmennitovább, mertnembírok” érzést leszámítva, eseménydús, fantasztikus volt ez a nap is, ahogy az összes többi.

4.nap – Az utolsó nap 😦

Számomra kirándulásunk utolsó Budapesten töltött napja volt a legjobb. Ez a nap a csütörtök. Aznap is elég sokat gyalogoltunk, viszont akkor már olyan programokon vehettünk részt, amelyek közelebb álltak érdeklődési körünkhöz.

A napot egy svédasztalos reggelivel indítottuk, ahol mindenki saját kedvének megfelelően pakolhatta meg tányérját. Reggeli után útnak eredtünk, meg sem álltunk a Parlamentig (természetesen ezt az útszakaszt nem önerőből tettük meg, segítségünkre volt a busz, másképp gyalogolhattunk volna eleget egész kirándulás alatt), ahová velünk tartottak testvériskolánk diákjai is.

Kossuth-téren

Nagyon érdekes volt, ahogyan az Országházban az idegenvezetést megoldották: idegenvezetőnk egy mikrofonba beszélt, amit mi egy fülhallgatón keresztül hallhattunk. Ekkora épületben, ahol ennyi minden történik, életemben nem jártam még. Szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak a Szent korona mellett, az nagyon látványos volt, sajnáltam, hogy nem szabadott megörökíteni. akkora szerencsénk volt,, hogy megnézhettük az Alsóházat, ahol a jelenlegi képviselők dolgoznak, ez a rész általában használatban van, így nem bejárható. Mindezek után következett a Parlament körüli szobrok szemlélése, valamint az 1956-os emlékhelyek meglátogatása.

Parlamentben
József Attila szobránál

Útunk eredetileg a Rudas-fürdővel folytatódott volna, viszont kitaláltuk, hogy sokkal jobb lenne hajókázni, azonban az a jegyek miatt nem valósult meg, így cirka másfél óra gondolkodás, valamint össze-vissza sétálás után megszületett a megoldás: elmentünk a Hősök terére.

Hősök-tere
Városligeti tónál pihennek tanáraink

Ott volt szabad fél óránk körülnézni, utána következett az Aréna pláza, ahol mindenki kedvére csinálhatott, amit akart, majd a magyarországi diákok segítségével visszajutottunk a szállásra, ahol mindenki rendbe szedte magát, és egy vacsorával zártuk is a napot.

Nekem ez a nap telt a legjobban. Sokkal pozitívabb élményeink voltak testvériskolánk diákja miatt, és nem úgy, mint az előző napokon, nem voltunk agyonnyomva programokkal, hogy rohanni kelljen mindenhova, mert sürgetett az idő. A várost is jobban szemügyre tudtuk venni, végre láttunk is valamit abból, hogy Budapesten mi hogyan mükődik. Megtapasztaltuk, hogy egy ekkora városban hogy a legkönnyebb eljutni A-ból B-be, metróztunk, buszoztunk, jól éreztük magunkat.

Budai Középiskola tanulóinak látogatása Erdélyben

1.nap: Nagyvárad – Bánffyhunyad – Kolozsvár

Megérkezés Nagyváradra

1.nap – Honfoglalók csapatának beszámolója

Nálunk kicsit nehezebben megy a hajnali ébredés, ezért a reggelünk nehézkesen indult. Hajnali 5-kor volt a találkozó a Déli pályaudvarnál, és kisebb késéssel már 6-kor indultunk is. Az út jól telt, zökkenőmentesen, mert jó társasággal voltunk együtt, és jól szórakoztunk. 11 órakor átléptük a határt, és Nagyvárad templomait vettük célba.

Első megállók Nagyváradon a Holnaposoknak emléket állító szobor volt, ami többek között Ady Endre- és Juhász Gyula-emlékhely volt, majd a belvárost is megnézhettük. Ebben a városban ismerkedett meg Ady Endre Lédával, így megtekintettük megismerkedésük helyszínét, az egykori EMKE-házat. Ezt követően a Szigligeti Ede nevéhez köthető színház épületét néztük meg.

A belvárosi séta következő állomása Nagyvárad főtere volt, majd a római katolikus székesegyházba mentünk be, amiről megtudhattuk, hogy barokk stílusban épült.

Nagyváradról Bánffyhunyad felé indulva a Királyhágónál félórás szünetet tartottunk, ahol a tájban gyönyörködtünk. Bánffyhunyadon a református templom előtt szálltunk le a buszról. A templomot a 13. század körül építették, a város központjában található műemléképület gyönyörű fiatornyokkal rendelkezik.

Első napunk utolsó állomása Kolozsvár volt, ahol megnéztük Mátyás király lovasszobrát, Mátyás király szülőházát, majd a Szent Mihály templomot, amely Erdély második legnagyobb temploma, és Kolozsvár főterénél található, az egykori nagypiacnál. Sajnos ma nem került arra sor, hogy elmenjünk Dsida Jenő sírjához, pedig kíváncsiak lettünk volna rá. Este negyed 8-ra értünk a szállásra, ami nagyon hangulatos és barátságos hely, legalábbis nagyon elnyerte tetszésünket. Mivel későn értünk a szállásra, ezért szobafoglalás után rögtön vacsoráztunk, ami ízletes és finom volt.

Reméljük, hogy a holnapi napunk is ilyen jól fog sikerülni, mint a mai!  

Nagyvárad képekben

Püspöki Székesegyház előtt
Holnaposok
Astoria
Szigligeti Színház
Városháza
Főtér

Bánffyhunyadi református templom

Kolozsvár

Mátyás szülőháza

2.nap: Kolozsvár – Parajd – Korond – Farkaslaka – Csíkszereda

2.nap: Áprilisi ifjak csapatának beszámolója

Reggel 6 órakor keltünk, mivel 7-kor volt a közös reggeli. 8-kor indultunk el a kolozsvári Bethlen Kata Diakónia Központból, a szállóról. Tegnap még kimaradt a kolozsvári túrából a Házsongárdi temető, azt a mai nap folyamán látogattuk meg, ahol megnéztük Kós Károly és Dsida Jenő sírját.

Útközben láttuk az Egyesülés templomát és a régi magyar állami színház épületét, melynek a csúcsdíszén a magyar nemzeti szimbólum (Hungária) látható. Ezt követően Avram Iancu szobrát láttuk, aki a románok szemében 48-as forradalmi hősnek számít katonai sikerei miatt. Ezután Kolozsvár unitárius templomát néztük meg. Itt egy olyan követ őriznek, amiről Dávid Ferenc a legenda szerint Kolozsvár kilencven százalékát térítette meg.

Ezután a Farkas utcai református templomhoz sétáltunk el, amire Mátyás király adott pénzt. Mivel Mátyás az építés ideje alatt elhunyt, így csak II. Ulászló tudta befejeztetni. A templom mellett található Sárkányölő Szent György szobrának másolata. Érdekesség, hogy a templom Európa legnagyobb egyhajós temploma lett, viszont nincs templomtornya.

Kaptunk 1 óra szabadprogramot, ahol volt, aki vásárolt, volt, aki kávézott, és volt, aki kulturális emlékhelyeket látogatott újra.

A szabadprogram után elindultunk Parajdra. A buszból láttuk az aranyosgerendi templomokat: az egyik István király idejében épült, a tatárjárás ideje alatt már üzemelt. A legenda szerint úgy tartották távol a tatárokat, hogy olyan szimbólumokat festettek a templom ajtajára, amelyektől a tatárok féltek, és emiatt nem is mentek be.

Egy kis idő után megérkeztünk Parajdra, ahol egy kedves bácsi bemutatta nekünk Áprily Lajos életét. Néhány érdekességet is mondott, mint például azt, hogy csak Parajdon belül három helyen élt, majd elhagyta Erdélyt, és Magyarországra ment dolgozni. Egy pár év után vissza is tért Erdélybe, , mivel telket szeretett volna venni, hogy házat tudjon ott építeni. Azonban a világháború miatt menekülnie kellett: Budapest mellé menekítette a lányát és az unokáját, és egy halászházban vészelte át egy évet.

Parajd után Korondra mentünk, ahol Ilyés Veszti Mihály fazekasműhelyét néztük meg: a házigazda megmutatta, hogy készíti a portékáit. Innen rengeteg ajándékot visz mindenki haza.

Farkaslakára is ellátogattuk, itt Tamási Áron sírjánál álltunk meg, a rövid megemlékezést koszorúzás zárta.

Végezetül Székelyudvarhely mellett álltunk meg, ahol megnéztük a 15 (+1) különböző székelykaput, valamint Orbán Balázs sírhelyét, aki Székelyföld leírását hagyta ránk.

Ezután indultunk a szállásra, ahova fél hét körül érkeztünk meg, és utána vacsoráztunk. Szép napunk volt, reméljük, a kirándulás többi napját is élvezni fogjuk!

2.nap: Fekete sereg csapatának beszámolója

Utazásunk második napját reggel hat órakor kezdtünk: összepakoltunk a szálláson, majd hét órától mehettünk reggelizni. Nagyjából nyolc órakor indultunk el a szállásról. Első helyszínünk a nap folyamán a kolozsvári Házsongárdi temető volt. A temetőben sok magyar származású család sírját láthattuk, valamint Kós Károly és Dzsida Jenő sírja is itt található.

Majd a Farkas utcai Református templomhoz mentünk, amit Mátyás király adományából kezdtek el építeni, és Ulászló hozzájárulásával tudták befejezni az építését. A templom előtt Sárkányölő Szent György szobrát láthattuk, amely a Kolozsvári Márton és György testvérek szobra.

Ezután kaptunk egy óra szabadidőt a városban. A legtöbben kávézni mentünk, majd egy kis séta után Mátyás király lovasszobránál találkoztunk a tanárokkal és az idegenvezetővel. Együtt visszasétáltunk a buszhoz és elindultunk Parajd felé.

Az úton tudtunk pihenni, hiszen több órát utaztunk Áprily Lajos emlékházához. Az emlékház fenntartója, Csíki Zoltán Áprily Lajos életét és munkásságát mutatta be nekünk.

A következő állomásunk Korond volt, ahol egy fazekasházat tekintettünk meg. A műhelyben láthattuk, hogy készülnek az edények, illetve a különféle tárgyak. A már kész termékek közül válogathattunk is, és a csoport nagy része vásárolt is pár apróságot emlékül.

Ezt követően megálltunk Farkaslakán Tamási Áron sírhelyénél, ahol rövid bemutatás után két tanuló az iskolából elhelyezett egy koszorút a sír előtt.

A nap utolsó helyszínén, Szejkefürdőn a székely kapuk történetét ismerhettük meg. Az idegenvezetőnktől megtudtattuk, hogy hogyan készítik a kapukat, és mire szolgálnak. Ez volt az utolsó programunk erre a napra, ezután visszaültünk a buszba, és elindultunk a csíkszeredai szállásunk felé.

A szállás mindenki tetszését elnyerte, mindenki elfoglalta a szobáját, és hét órától már várt minket a vacsora az asztalnál. A vacsora után mindenki mehetett a szobájába, és kipihenhette a keddi napot.

Utazásunk 2. napja képekben

Házsongárdi temető – Kolozsvár
Parajd – Áprily Lajos emlékház






Korond
Farkaslaka – Tamási Áron sírja

Szejkefürdő – Orbán Balázs emlékhely
Idegenvezetőnkkel – Orbán Lacival

3.nap: Csíkszereda – Csíksomlyó – Békás-szoros – Gyilkos-tó

MÁRTON ÁRON GIMNÁZIUM bemutatkozása

Az iskolánk Csíkszeredában,a Szék valamint a Márton Áron utcák találkozásánál lelhető fel.

Nevét az 1896-ban Domokoson született Márton Áronról kapta.Ő gimnáziumi éveiben iskolánk tanulója is volt,mielőtt 1914-ben az első világháború kitörésével Doberdóban harcolt.Később 1938-ban püspökké avatták,majd 84 évesen tért örök nyugalomra.

Iskolánk megépítésének 1909 tavaszán fogtak neki és 1911-re készült el,az avatóünnepségre június 5-én került sor gróf Majláth Gusztáv Károly püspök celebrálásában.

A főgimnázium szimmetrikusan épült,két szárnnyal és a középső résszel.A szárnyakban rendre szeminárium és internátus kapott helyet.

1914-16 között az épület egy részét a hadsereg részére kórháznak foglalták le,az ezt követő két évben a tanítás szünetelt a háború miadt.Ezek az idők igen nagy károkat okoztak a nemrég épült iskolának.A II. világháború idején a hadsereg kórházi rész mellett irodahelyiségek számára is lefoglalja az épületet.Mind az iskolát,mind a bentlakást az 1948-as évekig alapítványi pénzekből tartották fenn.

Az iskolát 2010 és 2011 között restaurálásnak vetik alá,hogy a 100-ik évfordulóra már új pompájában jelenjen meg.Az épület falait ugyan nem ütik ki és építik újra,de szinte minden mást kicserélnek,felújítanak:az ajtókat és ablakokat,továbbá a padló- és ablakmozaikokat újjá varázsolják,kicserélika villanyvezetékeket,a fűtésrendszert és a vízcsöveket is.Kialakítanak laboratóriumokat,informatikatermeket ezen kívül az osztálytermeket modern audiovizuális műszerekkel és interaktív táblákkal gazdagítják.Mindezeken kívűl a könyvtár egy olvasóteremmel gazdagodik,kialakítják a magházat,a lépcsőzetet és a díszeremet is újjá formálják.Ebben az időszakban sem áll le a tanítás,épületszárnyanként haladnak a felújítással.

A Márton Áron gimnáziumban számos tanításon kívüli programot tarnak,ilyen például iskolánk kórusa is.Tagjai évenként cserélődnek az elballagó diákok és friss kilencedikesek által.Őket az egyetlen zenetanár készíti fel előadásaikra.A robotika szakkör is igen népszerű az informatikát kedvelők számára,az általuk programozott robottal már számos versenyen vettek rész,elismerésekkel térve haza.Egy másik oktatáson kívüli program a diákokból álló néptánccsoport,nevezetesen a Zsigora.Ők tudásukat népi ünnepeken,mint farsangtemetésen,szülők farsangi bálján vagy akár a március 15-én tartott megemlékezésen mutatják be,székely népviseletben.

Iskolánkban fontos szereppel bír a diáktanács.Sok programot,pályázatot hírdetnek meg,melyeken szívesen vesznek részt a tanulók.Ilyen a jelenleg is tartó KreAktív pályázat,ahol a fiatalok kreativitásukat 5 féle ágazatban mérhetik össze,és tanári zsűri választja ki a legjobbakat.Évente több bált is szerveznek,tematikát meghírdetve,például az idei farsangi bálon a ‘80-as évek kaptak fő szerepet.Februárban Cupido-postával,egynapos házassággal kedveskednek a Valentin napot ünneplőknek,ilyenkor egésznapos teaházat tartanak a magházban,székhelyükön.A vakáció előtt egy egész hetet töltenek meg különbnél különb karácsonyt idéző programokkal.Legnépszerűbbnek a bál valamint az utolsó tanítási napon tartott vásár minősül.December elejét sem töltik szervezés nélkül,az iskola mögött található Micsun Mikulás vár a diákokra,aki elszállítja az iskolában az egymásnak címzett ajándékokat.Tavaly rendhagyó dologgal rukkoltak elő,ugyanis több napos üzenetek és értékek gyűjtése után november 19-én egy időkapszulát ástak el az épület mögött,amelyet 50 év múlva szertnének majd újra kinyitni.Ősz végén kerül megrendezésre minden évben a Gólyabál,amelyről kijelenthetjük,hogy nem csupán iskola szinten örvend népszerűségnek,de a város más diákjai is szívesen vesznek részt rajta.Már,ha marad jegy számukra is :).Ez az esemény a Szakszervezetek Művelődési házának előadó termében kerül megrendezésre,és előadásra,itt a kilencedikeseké a fő szerep.Sok próba,díszletkészítés,repertoár megírása után a 12. osztály szervezésében bemutatják tehetségüket a beválogatott gólyapárok.Őket egy 5-7 tagú zsűri pontozza,majd a tombolák kisorsolása után eredményhirdetésre kerül sor.

A végzősök nálunk májusban ballagnak.Székelyruhában és virággal a kezükben vonulnak ki az iskola udvarára az osztályfőnöki óra után,ahol az osztályonkénti búcsúbeszédet az igazgató úr monológja követi,majd jutalmazza a jeleskedő tanulókat és végül ünnepélyes keretek között engedi útjukra a 12. évfolyam diákjait.

Az iskolaév vége fele közeledve április második felétől,egyészen a vakáció kezdetéig érettségi találkozók kerülnek megszervezésre a volt diákok részére.Ilyet legelőször a ballagás után 10 évre tartanak,majd 20,25 év elteltével is összegyülnek a volt osztálytársak,de igény szerint még idősebb korban is találkoznak,mint például egy 50 éves érettségi találkozó.

A számos iskolánkban jelen levő programon kívül az épület maga versenyeknek is helyet ad,sokszor az itt oktató tanárok szervezik ezeket a vetélkedőket.Mindemellet a Márton Áronos diákok sok versenyen képviselik iskolájukat,nem hazudtolva meg annak hírnevét,kitűnő eredményekkel érnek haza.

Az iskolában 24 osztály működik évről -évre:filológia,társadalom-tudomány,2 db természet-tudomány,matek-informatika valamint egy matek-infó intenzív angol.Osztályonként az átlaglétszám 28 tanuló körül mozog,akik heti 30-35 órát töltenek az épületben.

3. nap: Lehel skrtje csapat beszámolója

A mai napi programunkat a vendégiskola meglátogatásával kezdtük Csíkszeredán. Csíkszereda Hargita megyében helyezkedik el, azon belül az Olt folyó völgyében. Hargita megye 38000 lakossal büszkélkedhet, amiből 82% magyar. Az intézményt Tamási Áronról nevezték el, akit 1938-ban szenteltek püspökké Gyulafehérváron. Az épületet 1907-ben kezdték el építeni, aminek renoválására 2009-ben került sor. Az iskolát Erdély legnagyobb iskolájaként tartják számon, két szimmetrikus szárnyépületből áll. A vendégiskola olyan sokszínű, mint a mi iskolánk. A diákok rengeteg szakkör közül választhatnak, mint például a robotszakkör, a néptánc és az énekkar. Itt is van diáktanács, és ugyanúgy heti gyűléseket tartanak, pályázatokat írnak ki, és igyekeznek kitalálni, hogy mivel tehetnék színesebbé a diákok életét.

A Csíksomlyón megtartott pünkösdi búcsú immáron 450 éve kerül megrendezésre. Több ezer ember látogat el ide minden évben, hogy feltöltődjenek, megerősítsék hitüket, és főleg azért, hogy leróják tiszteletüket. Nem kell nagyon vallásosnak lenni ahhoz, hogy részt vehessünk a pünkösdi búcsún, elég, ha van hitünk, ha harmóniát, megnyugvást keresünk.  

Itt, Csíksomlyón található egy templom, amelyet 1804-ben kezdtek el felépíteni, és 1876-ban szentelték fel. A templom oltárán áll a híres Szűz Mária-szobor, ami 220 cm magas. Csodatévő erőt tulajdonítanak neki, a helyieknek sok történetük fűződik hozzá. Az egyik legenda szerint a tatárok el akarták vinni a templomból, mivel hallottak csodatévő erejéről, de a szobor a legenda szerint hirtelen megnehezedett, és nem tudták sehogy sem elmozdítani a szekeret, amelyre felpakolták. A tatár vezér emiatt kivont karddal nekirontott a szobornak, de azon alig maradt nyoma támadásának, azonban a vezér karja lebénult, amellyel fogta a kardot. Csíksomlyó lakói azóta is hatalmas tiszteletben tartják a szobrot, és a mai napig hisznek erejében.

A kegytemplom látogatása után megnéztük a helyi borvízforrást, és ittunk is a vízből, melynek vas tartalma van, és nagyon egészséges a szervezetre. Később a csoport egy része felment a közeli hegy tetejére – ahogy a helyiek mondják, a Nyeregbe –, és megtekintettünk két kápolnát.

Csíksomlyón ebédeltünk, majd a Gyilkos-tóhoz vettük az irányt a Békás-szoroson és sok más gyönyörű szerpentinen keresztül a hegység sziklái között. Utolsó úti célunk előtt megálltunk egy rövid szünetre, ahol az időjárásnak köszönhetően tudtunk hógolyózni egy jót. A tó meglátogatása előtt egy rövid sétát tettünk a Békás-szoros mentén. Kellemes séta volt a szűk szerpentines utakon, mellette hallgathattuk az oldalunkon folyó Békás-patak hangját. Napunk utolsó állomása a Gyilkos-tó volt, ahol egy gyors csoportkép elkészítése után beültünk a közeli étterembe, és vacsoráztunk egy jót.

Izgalmas napunk volt ma is, melyet színesített az is, hogy az erdélyi diákok közül kilencen egész nap velünk tartottak. Holnap is várjuk őket, 12 fő kísér majd el bennünket a Mikó-várba és Brassóba.

3. nap: Amazonok beszámolója

Reggel fél 9-kor indultunk a szállásról a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumba, ahol egy hét után ismét találkoztunk az erdélyi diákokkal. Hallhattunk egy 20 perces kiselőadást Csíkszereda történelméről, a város nevezeteségeiről és az iskoláról, amit a híres püspökről, Márton Áronról neveztek el.

Márton Áron 1846-ban született, és ő is az iskolában tanult. Az iskolát 1911-ben adták át. A ma odajáró diákok csak „Marcinek” hívják. Az iskola épülete az első világháborúban súlyos károkat szenvedett, a helyreállításra viszont csak 2011-ben került sor, ekkor egy mindent átfogó felújítást kapott az épület. Az iskola szecessziós stílusban épült, kívül-belül egyaránt nagyon szép díszes. Szimmetrikus a kialakítása. Külön gyöngyszeme a gyönyörű díszterem, amelybet a szomszédos egyházi iskola kápolnaként is használ.

Csíkszereda Hargita megye székhelye. Kb. 38.000 lakosa van, amelynek 82%-a magyar, 12%-a román és 1%-a más nemzetiségű.

Az előadás után körbevezettek minket a gimnáziumban, megnéztük a könyvtárat, tornatermet, az udvart és a dísztermet is, bepillantottunk több tanterembe is. Nemrég a csíkszeredai diákok jártak nálunk. Mi akkor apró ajándékokkal kedveskedtünk nekik. Most ezt viszonozták.

Mielőtt elindultunk az iskolából, készítettünk egy csoportképet az erdélyi diákokkal.

Buszra szálltunk, és célba vettük Csíksomlyót, ahova az erdélyi diákok közül többen gyalogosan és biciklivel követtek bennünket. Miután az idegenvezetőnk elmesélte Csíksomlyó történetét, megcsodáltuk belülről is a Csíksomlyói Kegytemplomot.

A Kegytemplom zarándokhely, amiről az elő feljegyzések az 1330-as évek elején készültek. A templomot 900 méter hosszúra építették, és műemlékké nyilvánították. Belsejében található a Mária-szobor, ami 2,27 m magas, hársfából faragta egy ismeretlen ember reneszánsz stílusban. A szoborhoz sok legenda fűződik. Egyik például arról szól, hogy amikor a tatárok a 17. században betörtek, gyújtogatták, fosztogatták a településeket, az akkori gótikus templomnál látták, hogy a Mária-szobor elé leborulnak a helyiek, és imádkoznak. Ebből arra következtettek, hogy a szobornak csoda ereje van, és szekérre rakták, hogy elszállítsák. Miután kiadták a parancsot az indulásra, a szobor súlya hirtelen megnehezedett, az ökrök nem tudták megmozdítani. A sereget is kivezényelték, de ők is sikertelenül próbálkoztak. A vezér földühödött, és karddal kezdte kaszabolni a szobrot (persze sikertelenül), így a Mária-szobor arcán még ma is látszódnak ennek a támadásnak a nyomai. A későbbiekben megpróbálták restaurálni, de a festék nem fogott.

Amikor a lármafák felépültek, már könnyen jelezték egymásnak az emberek a veszélyt, és el tudták rejteni a Mária-szobrot.

A Kegytemplom megtekintése utána elmentünk a borvízforráshoz, és megkóstoltuk a forrás vízét, aminek magas a vastartalma, és enyhén szénsavas. A forrás a vulkáni tevékenység után jött létre. Palackjainkat rögtön meg is töltöttük.

A forrás mellett található a Barátok Feredője: 1440-ben odatelepítették a ferenceseket, akik felfedezék a hely adottságait, köztük a forrásvizeket. A Barátok Feredőjét előszeretettel alkalmazták már akkor is, mivel nagyon jó gyógyító hatása van.

Innen egy kisebb túrát tettünk, felmentünk a Szent Antal kápolnához.

Miután fáradtan leérkeztünk, ebédeltünk, ami finom volt.

Egy másfél órás buszút után megérkeztünk a gyönyörű Békás-szoroshoz. Bementünk a „Pokol torkába”, a szoros legmélyebb pontjába. Néhány helyen 300 méter magasra is felnyúlnak a fejünk fölé a hegycsúcsok. Gyönyörű panorámát tárult elénk. A hatalmas sziklák érzékeltették velünk, hogy mi milyen parányiak vagyunk az erőteljes és óriási természethez képest.

Következő állomásunk a Gyilkos-tó volt. Meghallgathattuk a legendáját, minek története röviden a következő: Egy Eszter nevű lány elment a szentmiklósi vásárba, ahol találkozott egy legénnyel. Rögtön egymásba is szerettek, kitűzték az esküvő napját, de eközben a fiút besorozták katonának. Hűséget esküdtek egymásnak. A lány estéként kiült a tópartra, ahol sóvárgott a kedvese után. A hegyoldalon lakó zsiványnak megtetszett a lány, és elrabolta. Eszter azonban hű maradt a szerelméhez, nem engedett a zsiványnak. Egyik este imádkozott, a segítségért, mire a hegyek megnyíltak, és a folyó elárasztotta a környéket. Ott alakult ki a mai Gyilkos-tó 1837 nyarán. Azt beszélik, hogy a tó vize Eszter könnye, és ha esténként belenézünk a vízbe, akkor Eszter gyönyörű zöld szemei tekintenek vissza ránk.

A nap utolsó állomása Madéfalva volt.

Miután elköszöntünk a velünk tartó erdélyi diákoktól, visszamentünk a szállásra, ahol megvacsoráztunk. Örültünk, hogy ma másodjára is rántott húst ettünk krumplival. Izgatottan várjuk a holnapi napot, főleg a nap második programját, a brassói városlátogatást.

Csíksomlyói búcsú – Caligula hívei csapat beszámolója

1444-ben IV. Jenő pápa buzdította híveit egy ferences templom megépítéséhez, cserébe búcsút engedélyezett nekik.

János Zsigmond 1567-ben a csíkieket át akarta teríteni az unitárius vallásra, ezért nagy seregével pünkösd szombatján megtámadta a várost. Az asszonyok, gyermekek és idősek a templomban imádkoztak Szűz Máriához a harc sikerességéért. A csíkiek leverték János Zsigmond seregét a harcban, és ennek ünneplésére rendezték meg az első búcsút. Eredetileg a helyiek számára rendezték egy kápolnában.

Nicolae Ceaușescu a román kommunista párt vezetője 1965-89-ig tartó vezetése alatt a csíksomlyóiak csak templomaikban kis körben taethatták meg a búcsút.

Viszont 1990-től miután már nem csak a helyieket vonzotta az esemény, hanem alkalomról alkalomra egyre többen látogattak el rá, szükségesnek érezték, hogy nagyobb téren rendezzék meg a búcsút, így került át a Kissomyló-hegy és Nagysomlyó-hegy nyergébe, a mai napig is ott kerül megrendezésre. Idén a búcsú június 7-10-ig kerül megrendezésre, ezt megelőzőleg Ferenc pápa június 1-jén ellátogat a búcsú helyszínére.

3.nap képekben

Együtt a csapat – Márton Áron Gimnázium
Csíksomlyó – Kegytemplom
Barátok feredője
Szalvator-kápolna
Békás-szoros
Gyilkos-tó
Madéfalva

4.nap: Csíkszereda – Brassó – Sepsiszent-györgy – Nyergestető

4.nap: Deákok csapat beszámolója

A mai napunk reggel 7 órakor kezdődött. Egy fél óra alatt elkészültünk, majd lementünk reggelizni. A reggelink, mint az elmúlt napokban, finom és laktató volt. A programterv szerint valójában negyed 9-kor vette kezdetét a napunk. A legelső úticélunk a csíkszeredai Mikó-vár volt, ami 1632-ben épült. A várban az 1948-49-es években a hadezred kapott helyet. Csakugyan az osztrák seregek is itt állomásoztak.

Az 1970-es évektől itt nyílt meg a Csíki Múzeum, mely előtt Petőfi Sándor egészalakos szobra is megtekinthető. A jelenleg vár sok rendezvénynek ad otthont, ezek között a Régizene fesztiválnak is.

Besétáltunk a múzeumba, ahol sok érdekességet megtudhattunk, mint például a Hargita megyei Csíkszereda nevének eredetét: Az Olt-folyóban csíkok látszódtak, melyek halak voltak, innen származik a város nevének előtagja, a „Csík”, és mivel szerdánként vásárnapokat tartottak, „szerda” szóból ered „Szereda”, így összerakva kapjuk meg a mai nevét. A város 1878-tól megyeszékhely lett.

Következő úticélként Brassót vettük irányba, mely az erdélyi szászoknak kulcsfontosságú városa, ahova II. Endre az 1200-as években német lovagokat telepített be.

I. István a Cenk-hegyen megépítette Brassó várát, amit a tatárok a későbbi években leromboltak. Mátyás király engedélyt adott, hogy a romokból újraépítsék a várfalat, majd Honterus (1498-1549) áttérítette a szászokat az evangélikus vallásra, az ő egészalakos szobra található a Fekete templom előtt. A „Fekete templom” egy ragadványnév, melyet azért kapott az épület, mert az 1600-as osztrák támadás áldozata lett, a templom leégett. A tűzvész nagy füstfelhőket vont maga után az egész városban, így sok ház és templom fala is fekete lett. A templom eredetileg kéttornyú, de a tűzvész miatt egytornyúvá vált. 1605-ben a torony harangja leszakadt.

Ez Erdély legnagyobb gótikus temploma.

A templom belsejében 400 sípból álló orgona is található a csodálatos oltárral szemben. A templomban sajnos tiltott volt a fotózás. A templom látogatása után kaptunk egy kis szabadidőt a városban, amit élménydúsan töltöttünk el. Láttuk Európa legszűkebb utcáját, a „Cérna utcát”.

Továbbhaladtunk Sepsiszentgyörgyre, ahol a Székely Múzeumot látogattuk meg, melyben sok érdekességet tudhattunk meg, köztük:

144 éves az intézmény, és ezzel a legrégebbi épület a városban. Kós Károly tervei alapján készült el. Az I. világháború ideje alatt hadikorházként működött. A II. világháború közben a műkincseket és a műtárgyakat ki szerették volna menekíteni, de a vonatot, ami a rakományt szállította, felrobbantották.

Hatalmas, gyönyörű, festett üvegablakot láthattunk a folyosóról a képcsőházban, ami 2013-ban került a helyére. Egy férfit ábrázol, aki székely legendák szerint Attila király legkisebbik fiát, Csabát ábrázolja, a székely zászló színeivel körülvéve. A terveket 1933-ban készítette gróf Bánffy Miklós, aki 1921-22-ig Magyarország külügyminisztere volt.

Az utunk további részét a Nyergestető megcélzásával folytattuk. A Nyergestetőn az 1848-49-es szabadságharc hőseire emlékeztünk, Kányádi Sándor „Nyergestetőn” című versét is meghallgattuk, Laci, az idegenvezetőnk olvasta fel.  

A megható pillanatok után a Márton Áron gimnáziumban remek hangulat fogadott minket, ahol a diákok egy remek néptáncbemutatóval készültek nekünk, aminek mi is részesei lehettünk. A végére annyira összekovácsolódott a csapat, hogy megszerveztünk egy esti kis sétát a városban, ami sajnálatos módon meghiúsult a kollégiumi kimenési idő szigora miatt.

Ez egy kicsit szomorúvá tette az egyébként csodás napot.

4.nap: Kis bacon csapat beszámolója

A reggel szokásosan indult: ébredés és reggeli után elindultunk, a csíkszeredai a Mikó vár volt mai napunk első állomása. Itt találkoztunk az erdélyi diákokkal, akik ismét velük tartottak a nap folyamán. Idegenvezetőnk látta, hogy még nem teljesen ébredtünk fel, így egy ébresztő tornával kezdtük a napot az olasz sarokbástyás vár előtt, majd beavatott minket néhány érdekes dologba. Például megtudtuk azt is, hogy a Mikó vár Csíkszereda legrégebbi középülete. Ezt követően megkezdődött a tárlatvezetés, ami egy csíki székelyeket bemutató kisfilmmel kezdődött. A múzeumban lehetősséget kaptunk interaktívan megismerkedni a csíki kultúrával. Ez alatt értjük a népviseleti ruhák felpróbálását, pecsétnyomást és a kivilágítható térképek sokaságát.

Az utazásunk következő állomása Brassó volt. Utunk a Katalin kapun keresztül a Fekete templomhoz vezetett, ami a nevét egy városi tűzvésznek köszönheti, ugyanis a falai bekormozódtak. Az épület Erdély legnagyobb, gótikus stílusban épült temploma. A műemléken belül található Törökországon kívül Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. Miután megtekintettük a freskókat is, lehetőséget kaptunk önállóan felfedezni a várost. A buszhoz visszamenet megcsodáltuk a híres Cérna utcát, ami Európa legkeskenyebb utcája.

A következő helyszín a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum volt. Az épületet a magyar építész és író, Kós Károly tervezte. Az eredetileg múzeumnak szánt épület az I. világháború alatt hadikórházként funkcionált. A gyűjteményben megismerkedhettünk azokkal a tárgyakkal, amik elengedhetetlenek voltak a székelyek mindennapjaihoz. A múzeum belső részlege négy osztályra van tagolva: könyvtárra, természettudományi rézre, régészeti-történelmi és néprajzi osztályra. Betekintést nyerhettünk a székelyek hiedelemvilágába és kultúrájába is.

Legközelebb a Nyerges-tetőn álltunk meg, ami egy 878 méter magas hágó. Leginkább az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert. A hágó számtalan véres ütközet helyszíne volt a tatár és a török beütésekkor, valamint a szabadságharc idején. Az ütközet színterén kopjafák sokasága őrzi a csatába elesett székely hősök emlékét. A vitézségnek állít emléket Kányádi Sándor költő is Nyergestető című versében, amit az emlékoszlopok között idegenvezetőnk elszavalt nekünk.

A napunk legjobban várt programja egy táncest volt, ahol elsőkörben meséltek nekünk a székely zenekultúráról. A helyi diákok által betekintést nyerhettünk a székelyföldi néptáncba, amibe később minket is bevontak. Az est folyamán ötféle tánctípust ismerhettünk meg, többek között a viszonylag újnak számító csárdást. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a diákokkal hamar megtaláltuk a közös hangot, és reméljük, hogy az itt kialakult barátságok nem csak eddig az egy hétig tartottak, és tartani fogjuk a kapcsolatot egymással.

Úgy gondoljuk, hogy ez a hét nagyszerűen telt mindannyiunk számára. Sajnáljuk, hogy ez volt az utolsó teljes napunk itt, ugyanis holnap indulunk haza. Amennyiben lesz rá lehetőségünk, mindenképp visszalátogatunk Erdélybe!

4.nap képekben

Mikó-vár Csíkszereda


Mikó-vár reggeli torna
Brassó
Brassó – Fekete-templom
Sepsiszentgyörgy – Székely Nemzeti Múzeum (Kós Károly tervezte)
Nyergestető


/

Nyergestető


5.nap: Nagyszeben – Arad – Budapest

5.nap: Hunyadiak csapat beszámolója

Ma volt az utolsó napunk itt Erdélyben, ahol a szokásostól eltérően fél 7-kor keltünk. Összecsomagoltunk, betettük a buszba a bőröndöket, majd egy nagyon finom reggeli elfogyasztásával búcsúztunk a szálláshelytől. Mikor már mindenki a buszon volt, és megtörtént a szokásos népszámlálás, elindultunk első állomásunkra, Nagyszebenbe, a „szászok fővárosába”. Útközben megálltunk egy bevásárlóközpontnál, ahol mindenki kedvére vásárolhatott. A vásárlást követően 50 km megtétele után meg is érkeztünk Szebenbe. Leszállva a buszról elsétáltunk a Piaca Mare térre (Nagy tér), ahol a Szentháromság tiszteletére felszentelt római katolikus templom áll. Miután megcsodáltuk a templomot, és képet is készítettünk előtte, tovább sétáltunk a Höche térre.

Itt egy evangélikus, háromhajós székesegyház található, melyben megcsodálható Erdély legnagyobb orgonája, ami 6000 sípból áll, és minden szerda este koncertet tartanak. Sajnos a belépéssel gondok adódtak, így nem tudtuk belülről is megcsodálni a templomot. Ezután átmentünk a Kis térre, ahol áthaladtunk a Hazugok-hídján. Az a hír járja, hogy ha ezen a hídon valaki hazudik, akkor a híd leszakad alatta.
Ezek mellett megtudtuk, hogy Szeben 2007-ben Európa kulturális városa címet nyerte el.

Miután Laci, az idegenvezetőnk mindent elmondott, kaptunk egy körülbelül félórás szünetet. Ebben a fél órában megkóstolhattuk a helyi kávékat a téren található kávéházak egyikében.

Ezután utunkat Arad felé vettük.

Aradon, kirándulásunk utolsó állomásán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúinak emlékére állított szobrot koszorúztuk meg, és ezt követően indultunk is a határhoz. Ott körülbelül egy órát álltunk a váltás miatt. Innen az utunk egyenesen Budapestre vezetett. Mivel mára már mindenki elfáradt, a buszon csak a csapat szuszogását lehetett hallani. Köszönjük az élményben gazdag hetünket, sok új és érdekes dologgal ismerkedhettünk meg. Ez a sok szép élmény örökre a szívünkben marad!

5.nap: Zabhegyezők csapat beszámolója

A szokásosnál is korábban kellett ma kelnünk, mert a buszba még a reggeli előtt be kellett pakolnunk, ugyanis ez volt az erdélyi tanulmányi kirándulásunk utolsó napja. A reggelitől megerősödve összepakoltunk, és magunk mögött hagytuk a csíkszeredai szállót, aminek három estén keresztül élveztük kényelmét.

Napunk első úticélja Nagyszeben volt, hosszabb buszút várt ránk, mint az előző napokban. Amíg odaértünk, elhaladtunk többek között Székelykeresztúr és Nagygalambfalva mellett is, majd Segesvár felé vettük az irányt. Sajnos itt sem álltunk meg, de Lacitól, az idegenvezetőnktől nagyon sok információt tudtunk meg. Hallottunk például a kegyetlen Vlad Tepesről és természetesen Petőfi Sándorról és a halálával kapcsolatos felvetésekről is.

Utunkat egy bevásárlóközpontnál szakítottuk meg, amikor a busznak pihenőidőre volt szüksége. Ekkor vásárolhatott mindenki csokit és egyéb ajándékokat.

Következett első komolyabb úticélunk, Nagyszeben. Mint mindenhol, itt is sok érdekes dolgot osztott meg Laci velünk erről a városról. A Hazugok hidjának történetét már a buszon elmesélte, hogy legyen időnk kitalálni valami alapos történetet, ami próbára teszi a hídhoz fűződő legendát. Hallottunk a város első írásos emlékről, ami az 1200-as évekből származik, továbbá megtudtuk a szászok betelepítésének okát is, ami az volt. Nagyszeben korán kereskedővárossá vált.

A város főbb nevezetességei:

-a háromhajós evangélikus templom, ahol Erdély legnagyobb orgonája található 6000 síppal, és itt rendszeresen orgonakoncerteket is szoktak adni,

– a hazugok hídja, melynek a neve abból a legendából ered, hogy aki hazudik a hídon állva, az alatt a híd beszakad

Nagyszeben 2007-ben elnyerte az Európa kulturális fővárosa díját.

Utazásunk utolsó állomása Arad volt, ahol megemlékeztünk a hős aradi 13-akról, az 1848-49-es forradalom emlékére állított szobornál.

Ezután utunkat vettük vissza Budapestre a csodás Székelyföldről az egyhetes, mindannyiunk számára emlékezetes kirándulás után.

A határnál várt még ránk egy kis nehézség, ugyanis egy jó órát vártunk, mire átengedtek bennünket Magyarországra; majd egy baleset miatt még az autópályán is lassabban is tudtunk haladni, de a fáradtság miatt ezzel már nem volt erőnk törődni. Este 11 óra körül köszöntünk el a csapattól a Déli pályaudvarnál.

5.nap képekben

Nagyszeben főtér
Evangélikus templom
Hazugok-hídja



Értékelő óra

Életképek

Élménybeszámolók!

„Hiába a rengeteg elbűvölő és káprázatos táj és épületek, azt az érzést semmi sem adta vissza, mint mikor közösen egy csapatként táncoltunk együtt. Az a sok mosolygós arc és pozitivitás feldobta az egész napomat és ez lett a kedvenc emlékem.” – Betti

„Egy székely lány, Heni és egy székely fiú díszruhában ropta velünk” – Balázs

„Amikor Laci felolvasta azt a kis verset, akkor éreztem igazán, hogy szeretek magyar lenni! Jó, hogy büszke lehetek a hazámra.” – Laura

„idegenvezetőn, Laci is nagyon kedves és aranyos volt…Én élveztem ezt a kirándulást. Sokat tanultam belőle.” – Niki

„Teljesen más világot láttunk fent a hegyekben.” – Andi

„Vásároltam sok szuvenírt, hogy mindig eszembe jusson ez a hely.” – Tomi

„A tájak gyönyörűek voltak és erre mindig jó lesz visszaemlékezni.” – Zsombor

„Nagyon jó élmény volt a szomszédainkkal felerősíteni a kultúrát bennünk.” – Dani

„Laci felolvasta a verset és az elindított bennem valamit. Elképzeltem, hogy mit élhettek át azok a bátor székely katonák.” – Kristóf

„A kirándulás legmeghatározóbb élménye a Nyergestető volt. A Vereckei-hágó után újra átéreztem ezt az élményt.” – Olívia

„Számomra a legmeghatározóbb élmény a csütörtök este volt a diákokkal, ugyanis új barátokat szereztünk és remek program volt a táncest is.” – Noémi

„Kolozsvár is nagyon tettszett, főleg a szűk kis utcák…a Békás-szoros is a kedvenceim közé tartozik.” – Esti

„Háromféle táncot tanítottak nekünk, amelyből a legjobb a közös körtánc volt.” – Dominik

„Csíkszereda egy gyönyörű hely, mivel nekem Szentendréhez hasonlított. A kirándulásra pont azok az erdélyiek jöttek velünk, akikkel jóban lettem.” – Nóra

„Az aradi megemlékezés is lenyűgöző volt.” –Gergő

„Az idegenvezetőnk nagyon sok új információval ellátott minket.” – Móni

„Az égig érő szikladarabok, a sziklák szélén növő fenyőfák, a szerpentines utak.” – Boldizsár

„Hatalmas hógolyó csatákat is nagyon szerettem.” – Norbi

„A legjobban Kolozsvár tetszett és az ott álló Mátyás szobor.” – Szandi

„A Mária szobor, ugyanis ehhez a szoborhoz kötjük a gyerekkori barátnőm, „nővérem” születését.” – Zsófi

„Az egész kirándulás fantasztikus volt.” – Lili

„Szerintem ez a kirándulás még jobban összehozta az osztály tanulóit és az évfolyamunkból is sok új embert megismerhettünk.” – Laura

„De mindennap történt valami jó és örömteli.” – Reni

„Nagy szeretettel fogadtak minket.” – Vivien

„A táncház volt a legjobb. Azzal viccelődtünk, hogy egyszer tartunk egy ilyen körtánc flashmobot, amibe biztosan sokan becsatlakoznának.” – Anna

„A hegyi utakon a kilátás gyönyörű.” – Orsi

„Jó volt látni, hogy Budapesten kívül is van élet, csak azt itt csendéletnek hívják.” – Lili

„Nagyon élveztem a közös és a páros táncot. Jó volt látni, hogy mennyivel összetartóbban a diákok itt, mint nálunk.” – Krisztián

„Az is gyönyörű volt, hogy be volt fagyva a tó.” – Tamara

„Tetszett a brassói Fekete-templom, érdekes volt Korondon az edénykészítés és Sepsiszentgyörgyön a múzeum.” – Zsófi

„Számomra a legmeghatározóbb élmény a Békás-szoros volt…egy oly kisebb folyó, milyen mély szakadékot tudott létrehozni. A nagy hegyen még hó is volt, így alkalmunk adódott a hógolyózásra.” – Vanessza

„Megismertük a helyiek kultúráját.” – Kata

„Legjobb élmény a székelyek megismerése volt. Kultúrájuk, mindennapi életük és történelmük régóta érdekelt.” – Beni

„A Gyilkos-tó volt, amit még soha nem láttam ilyen formában, mint most.” – Regina

„Elképesztően jó volt sétálni a brassói főtéren.” – Patrik

„Brassó is nagyon tetszett. Legszívesebben egész nap elsétálgattam volna ebben a városban.” – Liliána

„Összességében egész héten nagyon jól éreztem magam. Örülök, hogy részese lehettem ennek az egyhetes erdélyi kirándulásnak. Sok új helyet tekinthettem meg, és annál is több élménnyel gazdagodtam.” Laura

„Különösen tetszett, hogy a helyszíneket élőben tekinthettük meg, és az idegenvezető is nagyon jó volt. Minden tetszett, mégis legjobban a nyergestetői állomásunknak a története érintett meg legjobban.” – Verona